top of page

A TITOKZATOS BŐRÖND ÉS A "KINCSKERESŐK"


A 80-as években az IBUSZ-on keresztül német csoport érkezett a Hyatt szállodába egy kisebb busszal. A csoport érkezésekor annak rendje és módja szerint a londinerek behordták a csoport bőröndjeit a szálloda halljába és elkezdték a névlista alapján felcímkézni a bőröndöket a szobaszámokkal. Egy bőrönd kivételével minden bőröndöt el tudtak látni szobaszámmal, majd azokat felvitték a vendégek részére szobáikba.

Egy közepes nagyságú bőrönd azonban ott maradt a szállodai hallban. Nem volt rajta semmiféle név vagy címzés, csak egy elmosódott krétával írt szám, ami biztosan nem a szállodától származott. Azonban ez a szám sem volt igazán olvasható, csak sejteni lehetett, hogy 214-est jelöl….

A bőröndöt a londinerek egyelőre ott hagyták a hallban, azzal a feltételezéssel, hogy úgyis fogja keresni a gazdája. Miután egy óra múlva sem kereste senki, az összes vendégnek, aki a csoporttal érkezett, felvitték a bőröndöt szobája ajtajához és megmutatták azt. Minden vendég azt mondta, hogy az nem az övé. Ezt követően a londinerek szóltak a recepciónak, hogy ennek a bőröndnek nincs gazdája.

Ekkor az esetet nekem is elmondták a kollégáim: "Imre, van itt egy gazdátlan bőrönd!" Akkoriban a recepció irodában ültem az íróasztalomnál, a többi az irodában dolgozó, a rendeléseket feldolgozó kolléganővel. Azt mondtam a fiúknak, hogy hozzák be az irodába, kinyitjuk és megnézzük, hogy ki a tulajdonosa. A bőröndöcske az íróasztalomon landolt, és sikerült azonnal kinyitnunk, mert nem volt bezárva. A kinyitás után elállt a lélegzetünk és szótlanul meredtünk a kis bőrönd tartalmára. Egy valóságos ékszerdoboz volt, tele aranyékszerekkel és csillogó gyémántokkal! Egyikünk sem látott még ilyet. Megcsodálta mindenki az irodában, majd letettük a lábam mellé az íróasztalomhoz.

Felhívtam a szálloda igazgatóját, Kovács Istvánt és elmondtam neki, hogy mit találtunk. Azt mondta, hogy próbáljuk megkeresni a bőrönd gazdáját és hogy majd ő is megnézi. Mivel a bőröndben semmiféle azonosításra szolgáló dolgot nem találtunk, megkérdeztük a kis autóbusz német gépkocsivezetőjét, hogy honnan hozta Budapestre a csoportot és hogy hol laktak utoljára. Azt mondta, hogy az utazásuk során az Atrium Hyatt Budapest előtt Münchenben a Hotel Bayerischer Hof-ban laktak. Ekkor felhívtam a Bayerischer Hof szállodát és megkérdeztem a Front Office-ban dolgozó német kollégát, hogy nem keres e valaki a vendégeik közül egy hiányzó bőröndöt. Azt válaszolta, hogy de igen, keresnek egy bőröndöt, ami aznap reggel a csoportok elutazása alkalmával tűnhetett el. A vendég, akinek bőröndje eltűnt jelenleg Lisszabonban van és ott keresi a kisméretű bőröndöt. Elmondtam, hogy nálunk van és kérem a vendéget, hogy hívjon fel Lisszabonból telefonon, hogy azonosítani tudjuk. A vendég egy jó óra múlva felhívott, azonosította bőröndöt és annak tartalmát, ami után mondtam neki, hogy az Budapesten van a mi szállodánkban. Közölte velem, hogy hamarosan eljönnek a bőröndért és megígérte, hogy komoly jutalomban fognak bennünket részesíteni a becsületességünkért.

Másnap délelőtt az NSZK budapesti Nagykövetségéről is felkeresett bennünket egy tisztviselő, akinek az volt a kérése, hogy megnézhesse a bőrönd tartalmát és arról egy listát készíthessen, amit meg is tett, majd elment.

A bőrönd tulajdonosa egy nagyon idős, de látszatra is gazdag német házaspár kb. egy hét múlva eljött a "kincsesládáért". A recepció irodában egyeztették a bőrönd tartalmát, megállapították, hogy abból semmi sem hiányzik. Adtak egy írásbeli nyilatkozatot, hogy azt hiánytalanul átvették. Szóban köszönetet mondtak nekünk, és eltávoztak. A telefonon beígért jutalomról sajnos elfeledkeztek. Pedig a londinerek és a recepciósok becsületessége megérdemelt volna valamilyen fajta jutalmat is a szóbeli köszöneten kívül.


Csordás Imre


Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page